De !! itt van egy másik opció is:
Ez az a séma hogy szeressenek,de ellököm őket Magamtól. Úgy fogalmaznám ezt meg,hogy a személyiségem egy része,ami másfél éves koromban ragadt meg Bennem. Amikor épp dackorszakban kurvára megy minden egyedül,hová a picsába tűnt mindenki...NE HAGYJATOK EL !!!!!!!!! Ha észreveszem,az klassz,hiszen akkor már nem kapcsolódik hozzá szégyen,hiszen meg is tudom Magamba fogalmazni,hogy mit szeretnék,mi az,ami másképp legyen,és ahhoz Nekem mit kell tennem,min kéne változtatnom...stb...Vannak-e a közvetlen környezetedben olyan emberek,akik szerintem jól,ill.hogyan csinálják ??? Mások amikor Hozzám akarnak kapcsolódni,Ők vajon hogyan közelítenek Felém,és hogy tetszik-e, amitől Nekem nem kényszer,hanem szívesen teszem ezeket. Próbálom kigubancolni eme szálakat,bármennyi időmbe is telik,mert lehet így akkor már nem is lesz annyira elviselhetetlen az egyedüllét a szétmarcangoló ambivalenciával.
Mindig elmondja mennyire csodálatos vagyok és hogy én jelentek neki mindent és hogy nincs ami ezen változtatni tudna. Ő mindig kibékít Magammal. Ilyenkor igyekszem minnél gyorsabban kiiktatni Magam. Net / telefon kikapcsol,és ennyi.
Borderline...nincs kiváltó ok..csak katt és minden rosszat mond a szám,nem bírom befogni...pszichiáter nem igazán segített,a pszichológus sírva fakadt.
Tudom vannak ilyen témájú könyvek is amik segíthetnek ebben,rendbe tudom tenni Magam,bár ehhez hatalmas önuralom kell,és kibaszottul nehéz kontrollálnom Magam !!